Gentlemen's Choice
FŐOLDAL | Rólunk | Elérhetőségek
Játékszer Gazdaság Autók Divat Életmód Technika Kultúra
Főoldal » Életmód » A nagy libamáj lexikon - Mindent a kulinária egyik ékkövéről

A nagy libamáj lexikon - Mindent a kulinária egyik ékkövéről

A világ egyik legdrágább és legnemesebb alapanyaga, igazi ünnepi csemege, amelynek termelésében – mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében – Magyarország abszolút világelső. De mit is kell tudnunk a derék szárnyasok e nemes részéről?

A nagy libamáj lexikon - Mindent a kulinária egyik ékkövéről

Mindenek előtt nagyon fontos tisztázni a fogalmakat: a foie gras hízlalt májat jelent. Az általános tévhittel szemben e kifejezés önmagában még nem jelenti azt, hogy a hízott máj libáé lenne (az a foie gras d’oie) vagy mondjuk kacsáé. Valóban klasszikusabbnak és általánosan értékesebbnek tekinthető a liba mája, de valójában a jól tartott kacsa májának minőség tekintetében nem kell szerénykednie. Sőt! A libamáj mellett a hízott kacsamájnak (fontos, hogy ami nem azonos a pecsenye kacsamájjal) is megvan bizony a maga rajongótábora, míg előbbi kevésbé jellegzetesen máj ízű, viszont sokkal inkább ízgazdag és kifinomult, addig a kacsamáj jóval karakteresebb ízű, és jelentősen kevesebb zsírt/súlyt veszít sütés közben. Nem véletlen az utóbbi évek tendenciája, hogy a csúcsgasztronómia is egyre inkább a nagyon magas minőségű, hízott kacsamáj felé fordul.

 

A hízott liba májának fogyasztása egészen időszámításunk kezdete előtt 2500-ig, az ősi Egyiptom területére nyúlik vissza. Az egyiptomiak felfedezték ugyanis, hogy bizonyos madarak hízása töméssel jelentősen felgyorsítható. Természetesen ekkor még nem kukoricával tömték a libát, hanem a szintén magas energiatartalmú füge indította hízásnak a madarakat. A liba- és kacsahízlalás tudománya később hamar átterjedt Európába, elsőként a mediterrán térségbe, majd a népvándorlásokkal a kontinens belsejébe is eljutott. Gasztronómiailag kétségkívül Franciaországhoz köthető leginkább a hízott máj fogyasztása, 2006 óta a foie gras a francia nemzeti kulturális örökség része. 
 

Magyarországon is több száz éves hagyománya van a hízott libamáj termelésének és fogyasztásának, a hazai libafajták közül több (pl.: a májméretéről híres makói fajta) mára a világ számos országában megtalálható. Amíg más országok a kétezres években sorra tiltották be a töméssel hizlalt libamáj termelését, addig Magyarországon a libamáj felkerült a törvény által védett hungarikumok listájára. 

 

 

Mindezek alapján talán nem is meglepő, hogy Európa két legismertebb libatartó vidéke a dél–francia Perigord régió és a magyar Alföld, ezen belül is Orosháza környéke. Sokak számára meglepő tény, de Magyarország ma világelső a hízott máj előállításában, libamáj termelése meghaladja a sokáig egyeduralkodó Francia­országét, minősége pedig világszerte elismert. A termelt mennyiség 95%-a viszont exportálásra kerül, a belföldi fogyasztás is elsősorban az éttermekre és a libamájas készítményekre korlátozódik. Ez is mutatja, hogy e nemes csemege lassan eltűnőben van a hazai háztartások asztalairól. 

 

Mára a folyamatos állatvédelmi szigorítások, illetve a fogyasztásának korlátozására indított kampányok hatására a libamáj termelése jelentősen visszaszorulóban van világszerte. Európa számos országában, köztük Angliában, Németországban, Olaszországban (!), Dániában, Finnországban, Hollandiában, Svájcban, Svédországban, Norvégiában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztria kilenc tartományában törvény tiltja a termelését és kereskedelmét. Ezzel mára mindösszesen öt európai országban készül hízott libamáj: Franciaországban, Magyarországon, Bulgáriában, Spanyolországban és Belgiumban. 

 

Jól jelzi e trendet, hogy a hízott máj világtermelésének 90%-a ma már hízott kacsamáj, amelyet csak részben magyaráz, hogy a kacsa töméssel lényegesen gyorsabban és ezáltal olcsóbban hizlalható. 

 

A teljesség kedvéért szólnunk kell itt a liba/kacsa tartását, tömését övező vitákról is. Állatvédők és jóérzésű gourmandok sokasága háborodott fel jogosan az utóbbi időben napvilágot látott, a libák és kacsák méltatlan tartását bemutató tudósításokon. Álljon itt néhány tény a kérdés kapcsán! 

 

 

Minőségi liba- és kacsamáj nincsen tömés nélkül, ugyanis természetes módon nem lehet felhizlalni a liba máját. Ugyan Spanyolországban van pár farm, amelyek a libák természetes vándorlási ösztönét kihasználva próbálják helyhez szoktatni és természetes mód felhizlalni a madarakat, de sikerük eddig csupán pár egyed esetén tetten érhető. Az elfogadott rendszerben a liba ugyan nem önként járul a tömésre, de fájdalmat nem okoznak neki, a közhiedelemmel ellentétben nem sértik meg a nyelőcsövét, a májukért tartott libákat gondosan és nagy odafigyeléssel nevelik fel. 

 

A szabadon tartott (akár bio) liba csupán a számára éppen szükséges tápanyagmennyiséget képes maga elfogyasztani. Ebből bizony nem lesz foie gras! 

 

A hagyományos módon tartott libák ellenállóbbak, izmosabbak, csontozatuk is erősebb. Az általános vélekedéssel szemben a jó kondíció alapfeltétele a hizlalásnak, viszont nem feltétele a pecsenyeliba/kacsa tartásának, hisz ott az állat a növekedést követően azonnal levágásra kerül. 

 

A pecsenyelibához képest a hizlalásnál jóval nagyobb figyelmet szentelnek a minőségi takarmánynak. Ki-ki másra esküszik a jó máj érdekében, de egy biztos: a tiszta, minőségi kukorica a legjobb tömésre. A könnyebb tömés érdekében a kukoricaszemeket megfőzik, majd kevés sót, illetve zsírt kevernek hozzá. 

 

 A hízott libamáj – annak ellenére, hogy ma sok vita övezi – még ma is a csúcsgasztronómia egyik igazi ékköve, élvezeti és presztízsértéke talán csak a jó kaviáréhoz, a szarvasgombáéhoz vagy a homáréhoz hasonlítható. 

 

Milyen formában találkozhatunk leggyakrabban a hízott liba májával? Franciaországban a leggyakrabban zsírban, fűszerekkel, kevés konyakkal vagy édes borral egyben abálva (konfitálva), majd kihűtve, friss meleg pirítóson tálalva. Nem véletlen, hogy a hazai gasztronómiában is ennek a módnak – némi hagymával kiegészülve – van hagyománya, hisz amellett, hogy talán ez a legegyszerűbb, mégis legtökéletesebb módja a máj élvezetének, a kisütött máj ízes zsírjában sokáig tökéletesen őrzi a minőségét.

 

 

Szintén gyakran találkozhatunk szeletre sütött verzióval, ahol a libamáj szeleteket hirtelen, rövid ideig, jellemzően vajban megsütik, vagyis inkább átmelegítik. A jól elkészített máj ilyenkor kívül aranybarnára sül, középen csak épp langyos, szinte nyers, így valóban megőrzi nemes máj ízét, egyedülálló krémességét és a súlyából, zsírjából sem veszít semmit. 

 

A máj tisztításakor, feldolgozásakor fennmaradó értékes nyesedékből bármi készíthető a fagylalttól, a meleg habig, a jó libamáj íze, krémessége mindenhol jelen lesz. 

 

A foie gras önmagában (friss bagettel vagy pirítóssal) is fejedelmi, de a máj édeskés, gazdag íze rendkívül jól harmonizál magas cukortartalmú, de savanykás gyümölcsökkel, mint pl. az alma, birsalma, gránátalma, füge vagy körte, sőt általában minden édes-savanyú kombinációban (lekvárok, ázsiai jellegű mártások) tökéletes. Elzászban, ahol szintén nagyon magas szinten – de kisebb mennyiségben – folyik a libatartás, jellegzetes a szarvasgombával ízesített libamáj (Foie Gras de Strasbourgi). 

 

Ha beszélhetünk szezonról a libamáj esetében, november közepétől december végéig tart. Ekkor érik el ugyanis a libák a hét-nyolc kilós súlyt, ami ideális a vágásra (a liba vágósúlyának nagyságrendileg 10%-a a máj). A túlhizlalt liba mája sok esetben grízes, állaga nem ideális, minimális hőre gyorsan sok zsírt veszít, azaz összeesik. 

 

Hogyan vásároljunk jó májat? A legfontosabb, mint általában a húsféléknél, hogy megbízható forrásból vegyük. Sajnos nagyon sokan visszaélnek a bizalommal és olcsóbb kacsamájat árulnak libamáj helyett. A két máj megkülönböztetése igényel némi gyakorlatot (tévhit, hogy a libamáj mindig sötétebb színű), ezért bízzunk meg a hentesünkben! Ha jó, hízott kacsamájat kínál és kacsamáj árban, ne habozzunk megvenni, mert nem fogunk csalódni az ízében! 

 

Figyeljünk rá, hogy a máj mindig finom illatú legyen, felszíne egészséges, nem véreres! A máj ideális mérete az 500 és 800 gr között van, kerüljük az ettől nagyobb példányokat! 

 

 

A világ elsőszámú liba és libamáj fesztiválját is természetesen Franciaország rendezik, ez pedig a Sarlat Fest’oie. Az ország déli részén, a Perigord-i régióban lévő mesebeli középkori városkában, Sarlatban tényleg minden a libákról szól (és nem csak a fesztivál napján). A kanyargós kis utcákban a legnagyobb luxus óramárkák üzleteihez hasonló üzletekben kapható minden, ami a májhoz, a libához, vagy azok fogyasztásához köthető, a helyi éttermek pedig páratlan frissességben, minőségben és választékban kínálják a szárnyasok legnemesebb részeit. 

 

Az igazi attrakció azonban a minden év februárjának harmadik vasárnapján megrendezésre kerülő Sarlat Fest’oie. Ekkor a városka macskaköves utcáit megtöltik a libák (amelyeket pásztorkutyák hajtanak végig az utcákon), a világ számos pontjáról ide zarándokoló gurmandok és a frissen készülő foie gras illata. A kitelepülő libatenyésztők, árusok, vendéglátók, mutatványosok és borászok a világ egyik legszerethetőbb és leghitelesebb gasztrofesztiválját varázsolják elénk.

 

Aki más időpontban érkezne a régióba, természetesen annak sem kell lemondania a szárnyasok élményéről, a Route du foie gras du Périgord, vagyis a Libamáj út nyomvonalát követve garantáltan belekóstolhat a kacsa, liba legjavába. A Route du foie gras nem csak a legjobb „libás” éttermeken, delikátokon vezet keresztül, de a több száz kis, családi libafarm között is – amelyek mindegyike készít és helyben árul foie gras-t – eligazítja az éhes vándort. 

 

E nemes ételnek természetesen itthon is megvan az ünnepe, szeptember 5–7-én hatodik alkalommal került megrendezésre Budapesten a Libamáj Fesztivál. 

 

És a világ egyik legnemesebb csemegéje mellől nem maradhatnak el a világ legnemesebb borai sem. Talán nem véletlen, hogy az a két ország, amely egyeduralkodó a libamáj termelésében és fogyasztásában, adja a világ két legnemesebb édes borát, a tokaji aszút és a bordeaux-i Sauternes-t. A foie gras ugyanis nemcsak a tányéron jó barátja az édes, de jó savú gyümölcsöknek, de a pohárban is efféle társra vágyik. 

 

A világ kétségkívül két legnemesebb desszertbora számos hasonlóságot mutat. A készítésükhöz használt szőlőfajtáknak, illetve a kései szüretnek és a töppedt szemeknek köszönhetően erősen koncentrált gyümölcsösség, az egyedülálló termőhely által a cukorral arányban lévő nagyon jó savak, a töppedést okozó botrytis révén pedig egyedi ízgazdagság, enyhe nemes gombásság jellemzi mindkettőt. Ezek alapján nem lehet kérdéses, hogy miért a libamáj-tokaji aszú és foie gras-Sauternes párosítások a borvilág legrégebbi étel-ital klasszikusai.


Írta: Hebenstreit Ádám

Legfrissebb cikkek
© Gentlemen's CHOICE 2016