Gentlemen's Choice
FŐOLDAL | Rólunk | Elérhetőségek
Játékszer Gazdaság Autók Divat Életmód Technika Kultúra
Főoldal » Életmód » Megjelent decemberi lapszámunk

Megjelent decemberi lapszámunk

Magazinunk új számának címlapjára Kieselbach Tamást, az ország egyik legprominensebb aukciós házának tulajdonosát kértük fel. Megemlékezünk az immár százévessé lett Aston Martin történetéről és a híres magyar műszaki felfedezésekről is. Segítünk a karácsonyi bevásárlásban, egy cikk erejéig elgondolkodtunk rajta, milyen keskeny is a határ siker és bukás között az üzleti életben. Ez mind és még sok más az új lapszámban!

Megjelent decemberi lapszámunk

A tartalomból:


Alfa Romeo 4C - Az ésszerűtlenség logikája

 

Napjaink széles tömegekre optimalizált, politikailag korrekt világában üdítő változatosság egy szélsőséges, megosztó, önmagáért létező fogyasztói termékkel találkozni. Az Alfa Romeo évtizedek óta nem gyártott olyan öncélú, örömközpontú autót, mint a 4C, pedig talán pont ez a racionalitást nélkülöző modell jelenti a márka túlélésének kulcsát.

 

Amikor az Alfa Romeo 2003-ban bemutatta a 8C Competizione tanulmányt, még nem lehetett sejteni, hamarosan milyen életbevágóan fontos lesz az az ígéret, amelyet ezzel a nyolchengeres, hátsókerék-hajtású autóval tettek rajongóiknak. A márkának egyértelműen szüksége volt egy ikonra, egy olyan termékre, amely mind fölött áll, csaknem elérhető, „ha még egy kicsit nyújtóznék” távolságban, de elég messze ahhoz, hogy ne fájjon elengedni, és amelynek dicsfényében egy kicsit mindegyik modellje szebbnek, kívánatosabbnak látszik.


 

Csakhogy a 200 000 eurós áron kínált, nyolchengeres, 450 lóerős, 292 km/óra végsebességű szörny túlságosan csodálatos volt. Olyan messze emelkedett a márka fölé, hogy senkinek egy percig eszébe sem jutott valós párhuzamot vonni az Alfa Romeo hétköznapi termékei és a Competizione között. Túl jól sikerült a mítoszteremtés. Amikor az autó 2010-ben örökre elzárta benzinvezetékét, senki nem gyászolta meg, legalábbis nem azzal a szívbe markoló, maga mögött ürességet hagyó fájdalommal, amit egy közülünk való, köreinkben mozgó ismerős, barát, családtag búcsúzásakor érzünk.
Ugorjunk most előre 2012-be! Az Alfa Romeo ismét nekilátott, hogy megteremtse a maga felsőbbrendű autóját – ám ezúttal más utat választottak. Pedig, ha valamikor, most aktuális lett volna a V8-as behemót, hiszen a márka az Egyesült Államokba kívánt visszatérni. Szerencsére azonban valaki 
– gyanítjuk, maga Sergio Marchionne, a Fiat-csoport nagyhatalmú ura – másik utat javasolt a fejlesztőknek. A hatvanas években még ismerte és mesterien alkalmazta is a klasszikus sportautó-receptet a márka: a méregdrága 33 Stradale szerény 230 lóereje pehelykönnyű karosszériát mozgatott, de a nála hétköznapibb, mégis rajongásig imádható Giulia TZ bebizonyította, hogy pontosan fele ennyi lóerő is elegendő a felszabadító, mámoros autózáshoz, ha egy kocsi mindössze 620 kilót nyom…
Ezen a ponton kérünk elnézést olvasóinktól a hosszúra nyúlt bevezetőért, de mint látni fogják, nem volt indokolatlan: az Alfa Romeo 4C várható sikere vagy kudarca ugyanis nem a műszaki fejlesztés során, hanem a koncepció kidolgozása, a példakép-választás pillanatában dőlt el. A 4C ugyanis, és ezt senki ne értse félre, semmi forradalmit nem hoz az autóiparba. Nem próbálja újraalkotni az automobil fogalmát – éppen ellenkezőleg, felgyorsult világunkban magába fordulva képes volt visszanyúlni azokhoz az ősi értékekhez, amelyeket a vásárlók a leginkább hiányolnak a modern gépkocsikból.
A cikk folytatása a magazinban!
 

 
 
Őfelsége titkos autója - Százéves az Aston Martin

 

Ha valamely egyetemes világenciklopédiában egyetlen képpel lehetne csupán illusztrálni az Aston Martin címszót, azon minden bizonnyal egy pimaszul jóképű skót legény és egy fehér sportkocsi állna. Pedig a márkának előtte is, utána is volt mire büszkének lennie.

 

 

Az Aston Martin krónikájának pontosan száz évvel ezelőtt írták meg az első lapját. Azon nagy vonalakban ugyanaz a történet állt, mint akkoriban majd’ minden autógyárén: két lánglelkű mérnök-autóversenyző-üzletember, Lionel Martin és Robert Bamford úgy döntött, saját autót építenek – ami akkoriban kimerült annyiban, hogy az általuk legjobbnak vélt motor a céljaiknak leginkább megfelelő alvázba szerkesztették be. Az első Bamford & Martin modell azonban túlságosan sikeresnek bizonyult, Lionel győzelmet aratott az Aston-hegyi felfutón. Hogy kamatoztassák az alapító hirtelen jött népszerűségét, a márkát a diadal helyszínéről és a pilótáról nevezték át. Ekkor 1913-at írtunk: megszületett az Aston Martin.

 

Soha nem fogjuk megtudni, mi történt volna, ha másként alakul a világtörténelem. Így viszont 1915-ben mindkét cégalapító bevonult, az üzemet pedig gépestül-épületestül eladták.

A cikk folytatása a magazinban!

 


 

 

A Dízelvadász - Lexus IS 300H teszt
 
Előző két generációja más és más okokból ugyan, de a rajongók kedvence volt, áttörő sikert azonban nem tudott elérni. Most, akárcsak a mesében, a harmadikon a sor, hogy meghódítsa Európa prémium középosztályát. Az IS az ellenfelei számára kevéssé kézre álló fegyvernemet választott, de vajon elég-e a sikerhez a másság?

Mi különbözteti meg a prémium autót a hétköznapi gépkocsitól? Vagy kérdezzünk inkább nehezebbet: hol válik el a sikeres prémium automobil a magát mind feljebb pozicionáló, de a vásárlók észjárását, ritmusát megragadni, saját ígéreteit beváltani képtelen modellektől?
 

A Lexusnak sokáig kellett ezzel a problémakörrel küzdenie Európában. Hiába volt ugyanis tisztában a vevőkör a minőségről, a megbízhatóságról, az igényességről, a gazdag felszereltségről, a felfoghatatlanul apró részletekbe menő figyelemről szóló legendákkal, nem állt rá az ízlésük a feltupírozott Toyotaként szemlélt autóra – vagy ha előttük nem is, de környezetük előtt folyamatos magyarázatra szorult volna választásuk, így inkább sóhajtottak egyet, hogy majd egyszer talán, és maradtak a bevált, sablonos megoldásoknál.

A Lexus által az elmúlt tíz évben bejárt út stációit kiválóan szemlélteti az IS három generációjának története. A japán hagyományok feltétlen híveire és ismerőire építő, első széria, a biztonsági játékot választó, de azért az ötliteres, nyolchengeres IS F színre vitelével a szélsőségeknek is teret adó második sorozat után a mostani modell már mer és tud is mást nyújtani, a részletmegoldások terén éppúgy, mint a lényegi kérdésekben.
 


 
Homo sapiens kontra Mohó sapiens? Avagy a kevesebb néha több?!
 

Közeleg az év vége, ami több szempontból is mérlegkészítésre sarkallja az embereket. Ilyenkor mindenki számba veszi az eltelt év cselekedeteit, mit sikerült az év elején eltervezett feladatok közül megvalósítani. Ugyanez a számbavétel történik meg a befektetők körében is. Ideális esetben már az év elején mindenki megtervezi, milyen típusú befektetésekbe helyezi el a megtakarításait, rendelkezésre álló pénzeszközeit, milyen időtávra és milyen kockázati szint mellett. 


Miért érdekes ez különösen manapság? Mert a hazai befektetők a közelmúltban eddig sosem látott mélységű hozamokkal voltak kénytelenek szembesülni. De hogyan jutottak ide? Az elmúlt időszakban az MNB folyamatosan csökkentette a jegybanki alapkamatot, ami jelenleg 3,4%-on áll. Mivel a legtöbb hazai befektetés alfája és omegája a hazai alapkamat, nincs min csodálkozni, a fix, kamatjellegű befektetések hozama a jegybanki alapkamattal párhuzamosan csökkenésnek indult. Ki emlékszik már a „boldog békeidőkre”, amikor a betétek és állampapírok éves hozama 30% környékén volt. Ezzel együtt persze az is az idő jótékony homályába vész, hogy ugyanebben az időben az infláció 35% körüli szintet is elért. Így hiába kapott valaki nominál értékben sok pénzt a befektetése után, reál értéken még ezután is mínuszban volt. 

A cikk folytatása a magazinban!

 


 

 

Szélhámosok, szemfényvesztők, kalandorok


„Aki Curzon urat látta a hajón reggelizni (sült sonka tojással, tea, vaj, pirított zsemle), nem mondta volna róla, hogy ez az úr előző napon húszezer dollárt sikkasztott. Abban a nyugalomban, amellyel a vajat a zsemlére kente, a vaj fölé elhelyezte a sült sonkát, a felsoroltakat leharapta, és mielőtt hozzáfogott volna a rágáshoz, az egészet leöntötte két korty teával, ebben az elmélyült, gondos táplálkozásban benne volt az önmagával megelégedett nagytőkés kényelmes, bölcs, harmonikus életrendszerének egy jellegzetes mozaikja.” (Rejtő Jenő: Az elsikkasztott pénztáros)


Rejtő hőse a véletlennek köszönhetően jutott a temérdek pénzhez, nem volt igazi szélhámos. A gyorsan jött meggazdagodás révén főúrként kezdte élni életét, amíg igazi szélhámosok karjaiba nem szaladt. A könyvbeli alak és a megtörtént esetek közötti legnagyobb hasonlóság az, hogy a gyorsan jött gazdagság sehol nem tartott sokáig.
 
A legendás szélhámosok, kalandorok és csalók beírták magukat a történelemkönyvekbe, igazi legendák voltak, világfik, életművészek – zseniális ötletekkel és történetekkel. Természetesen előrebocsátjuk, hogy tettük elítélendő, méltó büntetésüket az igazságszolgáltatás részéről rendszerint meg is kapták. Lássuk tehát a legemlékezetesebb szélhámosok történeteit, a boldog békeidők és a legendás huszadik század elejéről!
A cikk folytatása a magazinban!
 

 
 
Címlapsztori: Kiselbach Tamás, a Kieselbach Galéria tulajdonosa
 

Magazinunk immár kétéves történetében címlapinterjúink szereplőit mindig állandó díszlet, különböző színű fotókartonok előtt kapta lencsevégre a fotós. Aktuális alanyunk azonban nem is lenne művészettörténész a talpán, ha nem kérdezett volna rá rögtön: vajon ez a semleges háttér mit szimbolizál, hogyan lesz ezzel expresszív a kép? Esztétikai érdeklődése és minőségre való törekvése abban is kifejeződött, hogy sosem elégedett meg a kényelmes megoldásokkal, ő bizony a csúcsra tör. A siker azonban nem homályosította el látását, s fűződhet bár nevéhez az ország egyik legprominensebb galériája, avagy neve viríthat jó pár „Leg” listán, számára a vállalt cél továbbra is fontosabb ezeknél: bebizonyítani a világnak a magyar képzőművészet kiemelkedő kvalitásait.

 


Gentlemen’s CHOICE: Sokszor megyek el a galériád mellett, amelynek kirakataira öles betűkkel van kiírva, hogy a képfelvétel folyamatos, holott volt idő, mikor nem tartottál árveréseket. Most évi hármat rendezel, rentábilis lehet ennyivel egy ekkora aukciós ház?

Kieselbach Tamás: A 2008-as átépítés és bővítés során valóban olyan stratégiát választottunk, amelyben nagyobb hangsúlyt kapott a hagyományos galériás működés, így az aukciók helyett a személyesebb kapcsolatra épülő privat sale-re koncentráltunk. Ma is úgy látom, hogy ez sikeres döntésnek bizonyult. De azóta fokozatosan visszatértünk az árverésekhez is, amelyek újra fontos bevételi forrásai a működésnek. Emellett ott vannak a galériás eladások, a sikeres kiállítások, illetve a közel egy hónappal ezelőtt bemutatott, online értékesítést lehetővé tevő webshop, amely már indulásakor 10 000 műtárgyat kínált a közönségnek. Ezen a felületen akár már 10-50 000 forinttól hozzá lehet jutni egy-egy műalkotáshoz, így lehetőség nyílik egyedi ajándékok vásárlására, akár barátoknak, a szeretteinek vagy céges partnerének szánja az ember. Több száz izgalmas, nemcsak művészettörténeti szempontot tápláltunk be a kereső kifejezések közé, amelyek alapján szortírozható a kínálat, ezáltal nagyon könnyűvé válik a személyes igények szerinti válogatás. De a webshop arra is kiváló lehetőséget nyújt, hogy szélesebb közönséggel oszthassam meg azt a sok izgalmas műtárgyat, amellyel például én is nap mint nap találkozom.

Az interjú folytatása a magazinban!



 

 

Hálón innen, hálón túl - Beszélgetés Szuper Leventével, a Vasas jégkorong szakosztályának igazgatójával

 

Gentlemen’s CHOICE: Te vagy az egyetlen magyar jégkorongozó, aki megjárta az NHL-t. Csak dióhéjban, hogyan vezet egy út idáig?

Szuper Levente: Hát erről nem igazán lehet röviden beszélni (nevet). Volt egy kisfiú, aki ezt megálmodta magának és mindent megpróbált alárendelni a céljainak. Illetve mégsem, és épp ez a mai fiatal generáció és a szüleik legnagyobb hibája, hogy olyan szinten túlhajtják magukat, illetve a gyereket, hogy annak csakis kiégés lehet a vége. Engem annyi más inger is ért a sport mellett, hisz mellette színészkedtem és zenéltem is, és ez az egyensúly az, ami szerintem a hosszantartó siker záloga lehet.

 

 

G.C.: A jégkorong idehaza talán kevésbé számít populáris sportnak, míg az Egyesült Államokban, Kanadában, a skandináv térségben vagy épp Szlovákiában is tömegek rajonganak érte.

Sz.L.: Dehogynem, itt most ellent kell, hogy mondjak. A ’98-as csapat – többek közt Palkovics Krisztián, Ocskay Gábor, Ladányi Balázs, Tokaji Viktor, Szélig Viktor és jómagam – már kijutott a világbajnokságra is. A tavalyit pedig épp itt nálunk, Budapesten rendezték meg, mikor is egy hétig teltház volt a Sportarénában. 

A beszélgetés folytatása a magazinban!

 


 

 

Világhíres magyar elmék I.

 

A XX. század kezdetén rajzott ki a világba a magyar tudománynak az a nagy generációja, amely máig maradandó nyomot hagyott az emberiség technikai fejlődésén. Találékonyság és zsenialitás párosult a szerencsével és a szorgalommal. 


 

Bádog Böske & Galamb Jóska
 
A Ford T-modellt - kisebb módosításokkal - közel húsz esztendőn keresztül gyártották, és amikor leállították a gyártást, már 15 milliónál is jóval több futott belőle a világ útjain. A maga idejében a T-modell felülmúlhatatlan volt, ez az autó „tette kerékre Amerikát”. Sorozatnagyságát csupán a Volkswagen Bogár és a Toyota Corolla tudta túlszárnyalni, amikor az autózás már tömegjelenséggé vált. A sikerautó születését a zseniális szervező, autógyáros Henry Ford, és az elgondolásait megvalósító fiatal magyar műszaki tehetség, Galamb József szerencsés találkozása tette lehetővé. Galamb József (1881–1955) egy makói, többgyermekes földműves család legkisebb gyermekeként, szűkös körülmények között élt. Gépésztechnikusi képesítése után első munkahelye, a Diósgyőri Vasgyár műszaki rajzolóként foglalkoztatta, majd dolgozott az aradi Magyar Automobil Rt.-nél, ahol végül egy németországi tanulmányutat nyert. 1903-tól kezdődően megfordult és dolgozott Németország több gyárában, végigjárta Hollandia néhány üzemét is. Megtudta, hogy Amerikában 1904-ben autó-világkiállítás lesz, mire megtakarított pénzén hajójegyet vásárolt, és októberben már át is kelt az óceánon. Minden munkaalkalmat megragadott, hogy el tudja magát tartani. Volt lakatos-burkoló, Pittsburgh városában pedig szerszámkészítő lett.

 
Aki leültette a világot a képernyők elé
 
Egy gimnazista fiú érdeklődését annyira lekötötte a motorok szerkezete és működése, hogy tizenhat esztendősen könyvet írt az autókról, ami több kiadást is megért. (Mihály Dénes: Az automobil, teherautó, motorkerékpár. Szerkezete, kezelése, vezetése, gyakorlati tanácsok, hatósági rendeletek, soffőrvizsgálat stb.) Második könyvének témája a motorkerékpár volt. A gödöllői születésű Mihály Dénes (1894–1953) miután elvégezte a mai Vörösmarty Mihály Gimnáziumot, a Műegyetemre iratkozott be, ott szerzett gépészmérnöki oklevelet. Mint fiatal műegyetemi hallgató már 1917-ben két szabadalmat jelentett be a távolbalátás területén.
A cikk folytatása a magazinban!
 
 
 

A magazint keresse a kiemelt újságárusoknál,

valamint a Relay-Inmedio hálózatában!

Legfrissebb cikkek
© Gentlemen's CHOICE 2016