Gentlemen's Choice
FŐOLDAL | Rólunk | Elérhetőségek
Játékszer Gazdaság Autók Divat Életmód Technika Kultúra
Főoldal » Életmód » Megjelent márciusi lapszámunk

Megjelent márciusi lapszámunk

Magazinunk új számának címlapjára Várkonyi Balázst, az Extreme Digital elektronikai webáruház társtulajdonos-ügyvezetőjét kértük fel. Gazdasági rovatunkban tanácsot adunk, hogy melyik futballklubba éri meg befektetni. Gasztrorovatunkban meg sem állunk Piemontig. Kiemelt témánk a hajápolás, szépségrovatunk top praktikái mellett teszteltük Budapest legelegánsabb fodrászatait is.

Megjelent márciusi lapszámunk

 A tartalomból:


 

James Bond nyomában - Range Rover Sport 3.0 SDV6 Autobiography

 

Borotválatlan őserő, felső osztálybeli kifinomultság és céltudatos versenyvágy: a férfiasság ezen háromszögében igyekszik elhelyezni magát minden prémium szabadidőjármű. A Range Rover Sport legelső, nyilvánosság előtt is vállalt pilótájával markánsan elhelyezte magát a térképen. Vajon előnyt vagy hátrányt jelentenek számára a származási helyéből és rokonságából adódó képzettársítások?

 


Csípős kikötői szél borzolta Daniel Craig rövidre vágott haját, amint a legelső Range Rover Sport behajózására várt New York City kikötőjében. A Land Rover kreativitást és költségeket nem kímélve hollywoodi produkciót kerített a Range Rover Sport tavaly tavaszi világpremierje köré, és akár igazak az autóval a bemutató helyszínére személyesen behajtó, brit filmszínész egymillió dolláros gázsijáról szóló hírek, akár nem, tény, hogy James Bond aktuális inkarnációjával igen magasra helyezte a lécet a márka – nem a konkurencia, hanem saját maga előtt.

A cikk folytatása a magazinban!





Okos emberek autója - Mercedes-benz Intelligent Drive az E250 fedélzetén

 

Minden eddiginél hosszabb utazásra indulhat az, aki a Mercedes valamely új fejlesztésű modelljének volánja mögött foglal helyet. Na, nem dugókra számítunk, és nem is az autó menetdinamikai képességeit kritizáljuk: egyszerűen arról van szó, hogy a márka új vezetőtámogató rendszerei már a közlekedés jövőjébe nyújtanak betekintést.


Árgus szemmel figyelem a bal oldali tükörben a mellettem lassan felzárkózó autósort. A foncsorozott üveglapon egyszer csak piros figyelmeztető fény gyullad ki – eljött az én időm! Indexelek, és balra húzom a kormányt. A nagy autó engedelmesen megindul, majd mintha láthatatlan falba ütközne, visszatér az eredeti irányba. Egy-nulla az Intelligent Drive javára… 

 

 

Bizony hálátlan feladat autóvezetőkön segíteni: a legtöbb pilóta az utasülésről jövő tanácsokat sem fogadja szívesen, nem hogy egy gép mondja meg neki, mit csináljon, vagy pláne, hogy kivegye a kezéből az irányítást. Most mégis pontosan erre kárhoztatom magamat: arra vagyok kíváncsi, hol húzódnak a modern vezetőtámogató rendszerek pszichológiai és technológiai határai – magyarul, ki adja fel hamarabb, 

az autó vagy én?

A cikk folytatása a magazinban! 

 



A formabontás hagyománya - BMW M3

 

Kevés olyan kultikus, következetes gépkocsi létezik a világon, mint a BMW M3. A magát minden alkalommal a semmiből újra alkotó, a hagyományok közül csak a forradalmiságét tisztelő modellsorozat immáron négy generációválást ért meg.

 


Mint Columbo a végső leleplezésnél, a legenda szerint úgy fordult vissza a Motorsport GmbH ajtajából Eberhard Kuenheim, a BMW elnök-vezérigazgatója valamikor 1985 elején, egy teljesen átlagosnak induló szakmai megbeszélés után. „Tudja, Herr Rosche, kellene egy sportos motor a 3-as szériába.” Jó helyen kopogtatott: Paul Rosche műszaki igazgató keze alól került ki két évvel korábban a Nelson Piquet-nek világbajnoki címet hozó F1-es motor. Bizonyítva, hogy a zseniknek feladat kell, nem idő, Herr Rosche alig néhány hét múlva becsöngetett Kuenheim igazgató úrékhoz. Átnyújtotta neki a tesztautó kulcsait, Kuenheim pedig a rövid próbakör után csak annyit mondott: „Tetszik”. Ezen a vasárnap délutánon fogant meg a világ egyik legsikeresebb és kétségtelenül legismertebb sportos túraautója, a BMW M3.

A cikk folytatása a magazinban! 

 



Egy társasjátékban mindenkire vonatkoznak a szabályok - Beszélgetés Dr. Horváth Z. Péter gazdasági büntetőjogi szakjogásszal

 

Gentlemen’s CHOICE: Nem vagy ugyan jogászdinasztia sarja, ennek ellenére már idejekorán eldöntötted, hogy a paragrafusok útvesztőiben képzeled el az életed. Jókor voltál jó helyen vagy tudatos döntés volt, hogy egy eladdig ismeretlen világnak, a gazdasági büntetőjog labirintusának vágsz neki?

Horváth Z. Péter: Való igaz, e történet az általános iskola ötödikes padsoraiban kezdődött, mikor is az első fogalmazási feladatnál eldöntöttem, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Szinte a teljes családom egészségügyi pályán mozog, így abszolút fekete báránynak számítok (nevet). Az egyetemen alapvetően a polgári jog érdekelt, fejből vágtam a paragrafusokat, amihez szerencsére az is hozzájárult, hogy korán kiderült, szerencsés alkat vagyok, mert nagyon erős a fényképmemóriám. Túlzás nélkül ez azt jelenti, hogy 200-300 oldal/óra az olvasási sebességem, ha minden sort megnézek, de akár az 1000 oldal/órát is elérem, ha csak átfutom a szöveget, így emiatt nagyon gyorsan tudtam tanulni, a kollégáimat az őrületbe is kergetem ezzel az irodámban (nevet). A sors úgy hozta, hogy a Magda Marinko-ügyben eljáró bírónő tanított, aki észrevette, hogy a büntetési tételek beminősítése – amelyeken esetleg másoknak gondolkodni kellett – nekem hallás után megy. Az ő sugallatára kezdtem el büntetőjoggal foglalkozni, amelyet annyira megszerettem az évek alatt, hogy egyértelművé vált, kilépve az egyetem kapuján, nekem a gazdasági büntetőjog lesz a hivatásom. 
 

G.C.: Holott ez a kilencvenes évek elején még fekete folt lehetett, hiszen a szocializmusban nemigen volt rá szükség.

H.Z.P.: Ez így van, nem sokan foglalkoztak vele, ekkortájt még nem volt hazai gyakorlata. A témavezetőm nem is értette, hogy miért ebből írom a diplomamunkámat, ami aztán a Kozma Sándor-pályázaton nyert különdíjának köszönhetően egyenes belépő volt számomra a Fővárosi Főügyészséghez, ahol végigzongoráztam a skálát, kezdve a VI.-VII. kerület „sűrűjével”. Mélyvíz volt, de rengeteg szakmai tapasztalatot szereztem, mind a büntető ügyekben, mind a gazdasági jog terén.Kissé azonban szűknek éreztem a kereteket, így végül otthagytam. Mellette szereztem egy gazdasági büntető szakjogász másoddiplomát is. Mindezek miatt úgy hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nehéz engem megvezetni a pénzügyi- és könyvelési műveletekben (nevet). Sokan óvtak e váltástól, és való igaz, kerek egy darab ügyféllel kezdtem a működést, mára viszont több száz ügyfél bizalmát élvezzük.

A beszélgetés folytatása a magazinban! 

 



Bankárok, brókerek, spekulánsok: a manipuláció mesterei?

 

Brecht Koldusoperája végén így szólt Bicska Maxi a közönséghez: „Hölgyeim és Uraim. Egy hanyatló társadalmi réteg hanyatló képviselőjét látják most maguk előtt. Minket, egyszerű polgári kézműveseket, akik csak feszítővassal dolgozunk a kiskereskedők páncélszekrényein, elnyelnek a bankok mögött álló nagyvállalkozók. Mi egy tolvajkulcs egy részvényhez képest? Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?” 


A szélhámosok, csalók különös vonzalmat éreznek a pénz iránt. Mások kifosztására, megkopasztására leleményesebbnél leleményesebb trükkök garmadáját találták már ki. Egy-egy furmányos találmány új köntösben újra és újra megjelenik, itt sincs új a nap alatt. A bankok és ügyfeleik rendszerint a kifinomult módszerek áldozatai, de a bankok sem csak áldozatok, sőt! Amennyiben a bankok követnek el tisztességtelen dolgokat – mert ők sem teljesen szeplőtelenek –, azt jóval finomabb szóval illetik: árfolyam manipuláció, megtévesztés… 

„Nem Pesten történt, amit hallotok, ott ily regényes dolgok nem történnek.” A cikk írásakor felmerült a kérdés, hogy magyar példákról írjam-e a cikket? A nemzetközi példák egyfelől bőven szolgáltatnak témát, másfelől nem kívánok a mostanság tapasztalható bankellenesség szócsöve lenni. André Kosztolany, 
a neves tőzsdei spekuláns azt vallotta, ha gourmandként finom ételekre vágyik, Párizsba utazik, ha operát szeretne hallgatni, akkor meg sem áll német földig, ha üzletről van szó, akkor pedig irány Amerika!

A cikk folytatása a magazinban! 

 


 

Invented in Hungária - Beszélgetés Reich Lajossal, a GE Hungary ügyvezetőjével, a GE Healthcare fejlesztési igazgatójával

 

Gentlemen’s CHOICE: Az elmúlt évek során a nagybetűs innováció több ponton is összefonódott a neveddel. Minek köszönhető ez? 

Reich Lajos: Valójában én mindig is innovációs területen dolgoztam. Új generációs, szuperszonikus repülőgépekhez fejlesztett alumíniumötvözetekről készítettem a doktori disszertációmat Japánban. Hazatérve a GE Lightingnál helyezkedtem el, ahol rövidesen az innovációs terület vezetője lettem. Itt felépítettünk egy globális csapatot, majd egy pár év cégen kívüli karrier után a GE Healthcare-hez tértem vissza, ahol a magyarországi technológiai szervezet vezetésével bíztak meg. Ma a GE Healthcare a GE egyik legnagyobb üzletága, több mint 17 milliárd dollár összforgalommal. Egyúttal rendkívül technológia-intenzív részleg is, hisz szerte a világban kilencezer mérnökünk dolgozik új egészségügyi technológiák fejlesztésén. Itthon több mint kétszázan vagyunk. Elsősorban orvosi képfeldolgozó szoftvereket készítünk: CT-khez, MR-ekhez, PET-ekhez utólagos képfeldolgozó algoritmusokat, illetve érsebészeti röntgenekhez valósidejű programokat. Mára a GE Healthcare magyarországi technológia szervezete a cég egyik globális kompetenciaközpontjává vált – ez azonban nem volt mindig így. Amikor 2008-ban csatlakoztam a csapathoz, meglehetősen nagy volt a fluktuáció, nem igazán érezték jól magukat a kollégák. Az akkori csapat egyfajta szatellit telephelyként funkcionált, viszonylag alacsonyabb szintű, kiszervezett mérnöki feladatokkal. Ráadásul meglehetősen bürokratikusan is működtünk. A vezetői csapatommal így gondoltunk egy nagyot, és rendeztünk egy innovációs versenyt. Ezzel elég nagy kockázatot vállaltunk ugyan, de mielőtt kitérnék rá, szeretnék visszautalni arra a szilícium-völgyi élményemre, amely megerősített abban, hogy mégiscsak jó utat választottunk. 
 

G.C.: Ha ez egy afféle almás newtonos megvilágosodás, akkor ne kímélj! 

R.L.: 2012 végén lehetőségem volt részt venni egy hetes tréningen a Singularity University-n, ahol stanfordi professzoroktól és szilícium-völgyi vállalkozóktól kaptunk nagyon érdekes kitekintést a legújabb innovációs trendekre, illetve arra, hogy milyen exponenciális technológiákra számíthatunk az elkövetkező években. Ha lehet ilyet mondani, az „osztálytársak” talán még érdekesebbek voltak, a közvetlen padtársam például a Johnson Space Center (NASA) műszaki igazgatója volt, de volt köztük orosz milliomos, kanadai ingatlanmágnás és ausztrál aranybánya-tulajdonos is. A legtöbbet viszont egy Carlos nevű, lecsúszott iPhone-applikáció fejlesztőtől tanultam, aki már kétszer csődbe ment, és az utolsó filléreit áldozta fel, hogy a roncs kocsijával Los Angelesből elautózzon San Franciscóba és részt vegyen ezen a drága kurzuson abban a reményben, hogy harmadjára esetleg sikerül az áttörés. Így is lett, a tréningen eszébe jutott egy ötlet, amelyhez rögtön talált is befektetőt, és azóta egy sikeres, egyre növekvő start-upot vezet. Ez a fajta kockázatvállalási és tűrési kultúra az, ami megragadott ott, és azóta még inkább azért dolgozom, hogy ezt a fajta gondolatcsírát itt, a közép-európai régióban is elültessük. Ez biztosan nem lesz könnyű, hisz ha valaki nálunk csődbe megy (természetesen nem csalárd csődről beszélek), azt keresztre feszítik, és nincs többé helye a gazdasági életben, ellenben kint megdicsőül. Sőt, könnyebben választanak valakit egy középvállalat élére, ha már megégette magát. Egyszóval innen jött az ötlet, hogy mérettessük meg a saját embereinket is.

A beszélgetés folytatása a magazinban! 

 



Kell egy csapat! - Labdarúgócsapatok a tőzsdén

 

Már az ókorban is tudták, mi kell a népnek: kenyér és cirkusz. Többnyire megkapták mindkettőt, a nagy kérdés az volt, egyben vagy külön-külön. Nincs ez másként kétezer év elteltével sem. A kenyér esetleg folyékony lett és sörré vált, de a cirkusz egész biztosan cirkusz maradt. Gondoljunk csak vissza a Colosseumra! Ha megállunk előtte, mi jut róla eszünkbe a mai korból? Hát persze, hogy a futballstadionok, vagy hívhatjuk őket arénának is. Minden arénához tartozik többnyire egy csapat is, néha több is – ott van például a San Siro, ahol a Milan és az Inter csapata társbérlő. 


Mi tartozik még szervesen egy csapathoz? Természetesen a szurkolók, még ha az itthoni lelátók szektorait nézve ez hihetetlennek is tűnik. Mindegy, hol vagyunk, egy szurkoló ragaszkodik a csapatához, elég csak a merchandisingra gondolni. Mert az igazi szurkolónak nem csak egy jegy, vagy bérlet van meg, hanem a mez, a sál, esetleg a bögre is. Mi van akkor, ha egy szurkoló még többet akar, még jobban eggyé szeretne válni kedvenc csapatával? Megveheti a részvényét, tulajdonossá is válhat benne, persze csak bizonyos országokban és bizonyos csapatokban. Ritkán találkozunk ilyen jelenséggel, ennek oka, hogy a tőzsdei jelenlét szigorú kötelezettségeket ír elő a tőzsdén szereplő vállalatoknak, a gazdálkodásukkal kapcsolatban. Elég csak az elmúlt időszak csapatokkal kapcsolatos botrányait felidézni, amikor a Barcelona elnöke „belebukott” Neymar tavalyi, a megvásárlásához kötődő pénzügyi körülményei taglalásába. Mondhatják erre, a Barca nincs a tőzsdén – ami ezek fényében talán nem is véletlen.

A cikk folytatása a magazinban! 

 



Címlapsztori - Várkonyi Balázs, az Extreme Digital ügyvezetője

 

Még az Óperenciás-tengeren innen létezik egy magyar vállalat, ahol a válság sűrű rengetegében sem volt különleges az évi kétszámjegyű növekedés, a külföldi terjeszkedés, az újabb és újabb üzletnyitás és a termékskála bővítés. Nem tündérmese az sem, hogy 2013-ban közel 40%-kal növelték forgalmukat és meg sem álltak a bűvös 21 milliárd forintos összforgalomig. Hogy mi e csoda varázsigéje? Kevesebb boszorkányság és több profizmus.

 

 

Gentlemen’s CHOICE: Nem voltál ugyan rászorulva, hogy diákként dolgozz a középiskola mellett, mégis azzal töltötted a nyarat, hogy számítógépeket bütyköltél össze a szobádban, amelyeket aztán meghirdettél az Expresszben. Ha nem a zsebpénz, akkor mi hajtott? Ilyen hamar előbújt netán a vállalkozói éned?
Várkonyi Balázs:
 Így igaz, középosztálybeli családban nőttem fel, így a napi megélhetés terhei szerencsére valóban nem nyomták idejekorán a vállamat. Mivel már akkor is nagyon érdekelt az IT világa, így viszonylag fiatalon kaptam meg az első Commodore 64-es gépemet, mai szóval azt hiszem, „geek” lehettem (nevet). Ekkor még inkább a programozás része érdekelt a dolognak, amelyben elkezdtem magam képezni, erre fogékony közösségekbe és szakiskolákba jártam. Egy idő után viszont ez már olyan szintű matematikai készségeket igényelt, amelyekről éreztem, nálam hiányoznak. Az általad említett sztori pedig pusztán abból fakadt, hogy elgondolkodtam: minden osztálytársamnak van valamilyen jópofa nyári melója, én vajon mit csináljak? Az „indulótőkém” a szüleimtől kapott számítógép volt, amelyet meghirdettem, mire rögtön jött is négy komoly érdeklődő. Hármat belőlük megpróbáltam addig lebegtetni, hogy legyen időm összerakni számukra a kívánt gépeket. A motivációm a siker lett, hogy tessék, ez nem is volt vészes, és itt van egy halom pénz a kezemben. Szóval így kezdődött, és ez lett belőle. Mármint nem egy karikacsapásra, az elmúlt tizenkét év alatt szépen magam is lelépegettem a játéktábla egyes mezőit.


G.C.: 2001-ben alapítottátok meg az üzlettársaddal az Extreme Digitalt, illetve akkor még az Extreme Computert. Mennyire volt még szűz vagy éppen telített az ezredforduló utáni magyar piac?
V.B.:
 A mi megalakulásunk ugye az informatikai robbanás végére esett. Mármint pusztán kereskedői aspektusból, hiszen a fogyasztói érdeklődés még csak ekkor indult meg igazán az IT-termékek iránt. Rengeteg kisebb-nagyobb szaküzlettel volt teleszórva a város, amelyek főként az egyéni igényekre specializálódtak, ellenben a nagy retail egységek – amilyen mondjuk a Media Markt is – inkább a késztermékekre fókuszáltak. Lényegében fel volt osztva a piac: a párszemélyes boltok az összeszereléssel foglalkoztak, a nagy láncolatok egyik húzóágazata pedig a GSM mobiltelefonok értékesítése lett. Kezdetben mi sem különböztünk az előbbiektől, az igazán nagy durranás akkor következett be, amikor az egyre divatosabb digitális fényképezőgépekre álltunk rá. A konkurencia nem követett bennünket, így ezen az üres piacon realizáltuk az első sikereinket, ez vált a zálogává, hogy igazán nagyra nőhessünk, a forrásává annak a másfél-másfél millió forintnak, amelyből meg tudtuk alapítani a céget. És azért ne hanyagoljuk el a kilencvenes évek végén kumuláló internet-lufit sem, amely rengeteg cég lemorzsolódását eredményezte, tehát aki keresett magának helyet még a piacon, az éppenséggel találhatott.

Az interjú folytatása a magazinban! 

 


 

Piemont - Az ízek birodalma

 

Piemont a bor és gasztronómia szerelmeseinek egyik kötelező zarándokhelye. Olyan, mára kultikus olasz finomságok köthetők e vidékhez, mint a fehér szarvasgomba, a világ legfinomabb mogyorója, a grissini, a vermut, a borok közül pedig a Barolo, Barbaresco, Barbera vagy a Gavi.

 


Piemont az ország második legnagyobb régiója, nevét csodás fekvéséről kapta: pedemontis, vagyis „a hegyek lábánál”. A torinói székhelyű Piemont bizonyos tekintetben nevezhető a mai, egységes Olaszország bölcsőjének, hisz ez a vidék volt az otthona az egységes Olaszország első királyi dinasztiáját adó Savoyai-háznak.

A cikk folytatása a magazinban! 

 


 

Mi újság a férfifejeken?

 

Férfi frizura fronton évek óta nem történt semmi érdemi változás, még egy gyenge szellő sem fodrozta a klasszikus stílus állóvizét. A 2014-es trendek azonban meghökkentő újdonságokat hoznak!


Már az elmúlt esztendő előrevetített két meghatározó trendet: az egyik az Elvis Presley-t idéző rockabilly frizura erőteljes visszatérése, sima vagy hullámos hajból, oldalt kapcsolattal vagy anélkül, esetleg merészen kiborotválva. A másik az éles választékkal kialakított Gatsby stílusú frizura. Mindkettő hasonló alapokon nyugszik: kétoldalt és hátul rövid, erősen felnyírt „undercut” a fej tetején, hosszan hagyott tincsekkel. Az undercut hajvágás Amerikában az 1920-as években terjedt el praktikuma folytán, mivel az addigi frizuradivattal szemben így nem lógott a haj a férfiak szemébe, és a teteje könnyen formázható volt. Trendi továbbá a természetesen göndör haj, a lazán kócos stílus, de a legmeglepőbb új divatirányzat mégis a frufru! Igen, a 90-es évek hajdivatját meghatározó frufru ismét felüti a fejét a trendi fejeken. De nem kell megijedni, ne olyan „dumbésdumberes” bilifejre gondoljunk! A modern, hátul és kétoldalt felnyírt változat a fej tetején a homlok irányában fokozatosan hosszabbodó frufruban végződik. Ez a vágás hajformázóval kissé kócosra, rendezetlenre szárítva az igazi. 

A cikk folytatása a magazinban! 

 


 

Világhíres magyar elmék II.

 

A mai, fiatal generáció már nem ismeri, pedig két évtizeddel ezelőtt még nélkülözhetetlen adattároló volt a floppy. A házak tetejére szerelt napelemek ma már mindennapos látványnak számítanak hazánkban is. Mi a közös bennük? Mindkettő magyar találmány, de míg az egyiket a politika süllyesztette el, a másik a tengerentúlon világhírű lett.

 

Merevlemez a zakózsebben

A floppy feltalálója, Jánosi Marcell 1931. december 5-én született Budapesten. 1954-ben a Műegyetem gépészmérnöki karán, nappali tagozaton végzett, de iskolái mellett már 1946-tól folyamatosan dolgozott, a hegesztő, marós és a köszörűs szakmát is elsajátította. Első alkalmazásra kerülő konstrukciója 1949-ben egy lágyvas-tárcsás daraboló gép volt. Kiváló matematikusként 1951-től a Műszaki Egyetem matematikai tanszékén óraadó, esti tagozatos egyetemi hallgatókat oktatott. ...

 

 

Hivatása: Naplopó

Magyarországon szinte senki sem ismeri a nevét, az USA-ban ellenben, ahol élete javát töltötte, tisztelettel „Sun Queen”-ként, Napkirálynőként emlegetik. Ki volt ez a hölgy, akinek legismertebb szabadalma, az első, szoláris fűtési rendszerrel működő napház napjainkban kezd csak kiteljesedni? Telkes Mária 1900. december 12-én született Budapesten. Édesapja bankigazgatóként dolgozott, akinek nyolc gyermeke közül ő volt a legidősebb. Volt tehát mit a tejbe aprítani. Elemi iskoláit az angolkisasszonyoknál, majd a Sophianum katolikus leánygimnáziumban végezte, mindvégig jeles eredménnyel. 1920-ban iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre, ahol matematika-fizika szakon végzett, majd szerzett doktori fokozatot. 1924-ben látogatott el hozzá nagybátyja, Ludwig Ernő, aki Clevelandben volt konzul. Ez a találkozás fordulatot hozott az életében: nagybátyja hívásának eleget téve Amerikába költözött. A tehetséghez nem árt, ha szerencse is párosul. 1925-ben a clevelandi Biofizikai Intézet kutatólaboratóriumában kezdte meg munkásságát, ahol az agysejtek sugárzását kutatták. Telkes Mária egy elektromos fényképezőgépet készített, amellyel meg tudták mérni az agysejtek infravörös sugarait. ...

A cikk folytatása a magazinban! 

 


 

Menj szobára a dizájnerrel! - Szobaszerviz a világhírű divatházak luxusszállodáiban


E magazin munkatársaként gyakran kell feleletet adnom a firtató kérdésre, vajon miért kerülnek olyan sokba a nagy divatházak különféle termékei. A luxusszektorral nem napi kapcsolatban lévő szempárokban sokszor tükröződik a kétkedő gyanakvás, mikor belefogok a már szinte bebiflázott monológomba óriási marketingkampányokról és hirdetési költségekről, az európai varrónők és szabászok korántsem délkelet-ázsiai órabéreiről és szaktudásáról, a kifogástalan minőségről, a drága anyagokról és a sokórás manufakturális gyártásról egészen a concierge-szolgáltatásokig. A megenyhült szemöldökök e józan paraszti ésszel is felfogható többletköltségek után a következő szóra szaladnak ismét össze: na meg az életérzés, ugyebár.

 


Bizony, aki egy picit is tanult marketinget, az jól tudja, hogy már rég nem termékeket, ruhát, telefont, kanapét vagy sajtot veszünk, hanem kőkeményen életérzést, amellyel a társadalomban elfoglalt helyünket és egyéniségünket fogalmazzuk meg a külvilágnak. És ki tudná ezt jobban a vezető márkáknál, amelyeknél teljesen normális evolúciós folyamat, hogy a sikeres – és dollármilliókból felépített – életérzést minél több csatornán keresztül szeretnék értékesíteni a hű fogyasztóknak. Nem meglepő így, hogy szinte minden divatháznak van parfüm- és kozmetikai vonala, soknak lakberendezési részlege is, egyesek pedig a gasztronómiába is belekóstolnak. Még köztük is csak kevesek engedhetik meg azonban maguknak, hogy igazán nagyot virítsanak és kacsalábon forgó palotákat, luxusszállodákat építsenek.


A magazint keresse a kiemelt újságárusoknál, 

valamint a Relay-Inmedio hálózatában!

Legfrissebb cikkek
© Gentlemen's CHOICE 2016