Salim Ismail jelenleg a Singularity University nemzetközi nagykövete, keresett előadó, stratéga és üzletember. A Yahoo! elnökhelyetteseként felelt a Brickhouse, a Yahoo! innovációs központjának vezetéséért. Utolsó cégét, az Angstro-t a Google vette meg 2010-ben. Számos nemzetközi szervezet és vállalat, többek között a confabb.com és a PubSUb Concepts alapítója, valamint egy nemzetközi, a nők elleni erőszak és rasszizmus ellen küzdő szervezet, a Breakthrough igazgató tanácsának tagja. Salim előadója a G20 konferenciáknak, továbbá Hillary Clinton és Vlagyimír Putyin tanácsadója. A Singularity University nagyköveteként néhány hónapja Magyarországon járt, számos multinacionális cég vezetőjével tárgyalt a régió innovációs törekvéseiről. A tapasztalatairól beszélgettünk, és hozzáállásunkról az innovációhoz.

Gentlemen’s CHOICE: A Yahoo! Brickhouse vezetőjeként több száz ötlettel találkozott nap, mint nap. Hogyan ösztönözte az innovációt?
Salim Ismail: A Yahoo!-nál több, mint 3000 ötlet keringett a rendszerben, mi pedig mind a 3000-et megvizsgáltuk és a legjobb ötöt vittük tovább. Nem az volt a kérdés, hogyan generáljunk még több ötletet, hanem hogy melyek azok az ötletek, amelyeket érdemes megvalósítani és piacra dobni. Olyan projekteket valósítottunk meg, mint a Pipes vagy a Fire Eagle. Egy nagy szervezetnél nehéz megtalálni azt az ötletet, amit érdemes meg is valósítani, mert valaki, valahol már valószínűleg gondolt rá és el is kezdett foglalkozni vele. Éppen ezért átalakulóban van a multinacionális szervezetek innovációs tevékenysége. A technológia exponenciális fejlődésével új szabály lépett életbe: aki lemarad, az kimarad és nem tud felzárkózni. A szervezetbe bele kell építeni a folyamatos fejlesztést és az állandó kockázatvállalást. Folyamatosan tesztelni kell a határokat és ahol lehet, kitolni azokat. Aki ezt nem teszi meg, azt a kisebb, gyors-reagálású, rugalmas vállalatok könyörtelenül felfalják.

G.C.: Az Apple-nek mégis sikerült. Steve Jobs nemcsak, hogy visszahozta a vállalatot a Szilíciumölgy vérkeringésébe, de mára az innováció egyik zászlóshajójává vált a cég.
S.I.: Igen, az Apple-nek sikerült. De hogyan? Úgy, hogy egy teljesen új piacot hozott létre, kezdve azzal, hogy a termékkel egyidőben az igényt is megteremtette. Aki ezekben az időkben lemarad, annak mindent újra kell építeni, csak így léphet újra a piacra.

G.C.: Ha ennyire éles a verseny, ekkora a nagy szervezetek fenyegetettsége, van rá egyáltalán mód, hogy életben maradjanak az innovációs versenyben?
S.I.: Van, de ahhoz alapvető változásokra van szükség. A szervezet alapértékei közé kell emelni az innovációt és a kockázatvállalást. Az egyik módja, hogy kis szervezeti csoportokat kell létrehozni, szinte teljes önállóságot és felelősséget kell adni nekik. Az innovációért felelő csoportokat közvetlenül a vezetőséghez kell bekötni, hiszen ők a vezetők szemei és fülei. A Google iskolapéldája ennek. Larry Page egyik első intézkedése volt a vállalat belső kontrollrendszerének lebontása és kis szervezeti egységek kialakítása. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szervezetnél dolgozókban rejlik a legnagyobb innovációs tőke. Lehet, hogy a recepciós unalmában naponta akár 10-15 ötletet is leír a füzetébe, de a vállalat illetékeseihez nem jut el, mert senkinek sem jut eszébe őt is megkérdezni. Aztán egy nap, ez a recepciós bekopogtat egy kisebb vállalathoz az ötleteivel, akik tárt karokkal fogadják. Az innováció mindenkié, a vállalatok pedig ma már nem engedhetik meg maguknak, hogy ne tudjanak arról, ami ingyen is az övék lehet. A tavalyi közép-kelet-európai innovációs versenyünket egy pont erre a koncepcióra épített magyar projekt, a Be-novative (2012. őszi lapszámunkban részletesen írtunk róluk – a szerk.) nyerte meg. Egy olyan alkalmazást találtak ki, amely a vállalatok innovációs tevékenységét támogatja saját munkavállalóik ötleteit összegyűjtve (A Singularity University évente Magyarországon rendezi meg Global Impact nevű innovációs versenyét. – a szerk.). Véleményem szerint, amikor egy vállalat eléri a 10.000 fős létszámot, az irányításhoz szükséges kontroll mechanizmusok azok, amik megakadályozzák az innovációhoz szükséges kockázatvállalást. Éppen ezért nehéz az egyensúly megtalálása. Ezzel a problémával ezelőtt nem találkoztunk, hiszen mindez az exponenciális technológiai fejlődés és információáramlás hihetetlen felgyorsulásának eredménye. Ezek a drámai változások az egész világra kihatnak. A világ változóban van és mi ennek vagyunk szemtanúi. Úgy is mondhatnám, „átinformáljuk” a világot. Az információkat már nem a fejünkben vagy a noteszünkben, hanem az okostelefonunkban tartjuk, a kapcsolataink ma már inkább digitálisak, mint analógok. A 30 alatti generációknak fontosabb, hogy milyen a facebook profiljuk, mint az, hogyan öltözködnek. Az információ egyre nagyobb halmaza érhető el. A kommunikációval kezdődött, tulajdonképpen digitalizáltuk a kommunikációnkat, most pedig az egészségünk, a testünk van soron. A DNS-ünk meghatározása 12 évvel ezelőtt 1 milliárd dollárba került, mára ez az összeg 2000 dollárra csökkent. Néhány éven belül pedig akár 100 dollárért is meghatároztathatjuk, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen bárki számára elérhető lesz ez a kicsivel egy évtizeddel ezelőtt 1 milliárd dollárért megszerezhető információ.

G.C.: A technológia fejlődése úgy látszik megállíthatatlan, de mi vajon képesek vagyunk–e lépést tartani vele?
S.I.: Az ipari forradalom alatt mindenki azt mondta, hogy hamarosan nem lesz szükség az emberi munkaerőre, a társadalom össze fog omlani. Hasonló dolog történt a nyomtatott újság megjelenésekor. Az internet hihetetlenül felgyorsította az információáramlást, és nagyon rövid idő alatt óriási tömegű információ vált hozzáférhetővé szinte bárki számára. Mégsem omlott össze a világ, hanem alkalmazkodott. Szerintem az emberiség a technológia fejlődésével saját határait bővíti folyamatosan.

Írta: Nagy Andrea Éva