Halmozottan igaz ez az újautó kereskedőkre, akik nagyon rosszul élik meg ezeket az éveket.
Kicsit olyan, mint amikor Kaliforniában elfogyott az arany, lecsengett az aranyláz. Itt is lecsengett az aranyláz ideje, és nem is jön többé vissza. Legalábbis nem úgy, ahogy a régmúltban a kereskedők megélték. De hogy jutottak idáig? Nincs kiút vagy van valami alternatíva? Ha forgalmazóként nem is megy a szekér, legalábbis itthon nem, mi a helyzet a forgalmazott autómárkák részvényeseként? VW, Daimler, BMW, Hyundai? Ez utóbbi autómárkán keresztül szeretnék bemutatni egy példát.

Kereskedőnek vagy részvényesnek a szájából hangzik szebben az autómárka neve?
Ennek eldöntésére szükséges megvizsgálni a hazai kereskedési adatokat, illetve megnézni a cég külföldi eladásait, és a részvény árfolyamának alakulását. Ha mint kereskedő tekintünk a hazai helyzetre, sok jóval nem szolgálhatnak a számok. A válság előtti magyarországi autóeladások többszázezres darabszáma manapság csak a múlt, illetve a régi mondák legendáinak ködébe vésznek. Az emberek nem vesznek új autót. Aki mégis vesz, az hitel helyett inkább készpénzben fizet. Szakmai berkekben eddig is köztudott volt, hogy a bevétel jelentős része nem az autóeladásokból, hanem az autóra felvett hitelek után fizetett pénzintézeti jutalékból származott. A válság nem csak az embereket, de a kereskedőket is jelentősen sújtotta.

Megállapítható, hogy az újautó eladások az elmúlt években drasztikusan visszaestek, ami számos kereskedés megszűnéséhez, bedőléséhez vezetett. Ennek ellenére az mindenképpen pozitívumként szűrhető le, hogy a Hyundai Magyarországon is növelni tudta eladásait az elmúlt években.
Azért ez sem olyan nagy szám, ami tartósan sok kereskedés megélhetését biztosítja, inkább kevesebb kereskedő fog osztozni ezeken az eladásokon. Nagy valószínűséggel olyan kereskedések, akik kihasználják azt, hogy az elmúlt években lehetőség van arra, hogy több márka képviseletét is ellássa egy autókereskedő.

Nemcsak az eladott darabszám csökkent le drasztikusan a magyarországi autóeladásokban, hanem a fix hiteljutalék is eltűnt. Az a kereskedő, aki hangya módjára nem raktározott el eleséget télire, úgy járt, mint a tücsök, aki nyáron csak hegedült, de télen arcára fagyott a mosoly eleség nélkül. 
Miért is? Sok kereskedő, amikor futott a szekér, nem gondolkodott előre, azt hitte a jó világ örökké fog tartani. Persze egy világgazdasági válság megjósolásához minimum Nostradamus-nak kell lenni, de az autókereskedők között ugye nem találunk ilyen nevűt. Felelőtlenül, nagy ívű beruházásokat hajtottak végre, döntően hitelből, akkor, amikor a piacon lényegesen több kereskedő tevékenykedett, mint amit a piacméret indokolt volna. Jó példa a gondolkodás módjára a Hyundai legutóbbi ix20 bemutatója. Ebből a típusból éves szinten 100 darabot terveztek eladni, de kérdés, hogy a 100 eladott autón lehet-e annyit keresni, mint amennyit az autó bemutatójára költöttek? Mit tehet ilyen helyzetben az a hazai kereskedő, aki szeretné túlélni a válságos éveket, de nem szeretne eltávolodni az autópiactól?

Váltson! Autókereskedőből legyen saját márkájának részvénybefektetője!
Miért is? Ha valaki hisz a saját maga forgalmazott márkában, akkor kiiktatva az itthoni katasztrofális értékesítést, elég lehet az adott cég részvényeibe fektetni. Mert ha az adott cég autói jól szerepelnek a globális eladások terén, a cég részvénye is jól szerepel, ha pedig nem, a részvénye sem lesz sikeres. Viszont így ki lehet küszöbölni a hazai, kis piachoz tartozó függést. 
Megvalósítható? Igen! Szolgáljon egy példa a sikeres váltásra. A történet szereplőjét személyesen ismerem. Esete jól mutatja, hogy az előregondolkodás – válság ide vagy oda – mennyire hasznosnak bizonyul. És nem is kerül semmibe, viszont annál nagyobb hasznot tud hozni. Szereplőnk hosszú évek óta sikeres márkakereskedőként építette fel saját egzisztenciáját. Piaci tapasztalata és éleslátása a válság előtt a segítségére sietett. Mivel véleménye a hazai piac folytatásáról nem egyezett a márka menedzsmentjével, időben sikerült a márkakereskedését hibernálnia. A válság kitörésének idejére már sikerült leépíteni újautó készletét, így kerülte el, hogy tőkéje beragadjon az autókba. Autókereskedői licencét sem hosszabbította meg, a márkakereskedésnek helyet adó terület pedig a sajátja, így nem nyomorította meg jelentős hitelteher sem. De a márkában, amit addig árult, globálisan nagyon bízott. Mivel nem szeretett volna távol kerülni a cégtől, úgy döntött, vásárol a cég részvényeiből. Saját szemszögéből nézve úgy gondolkodott, ha globálisan viszik a kocsikat, a részvény is emelkedni fog. Elméleti síkon tehát mindegy, hogy autóban vagy részvényben áll a pénze. A gyakorlatban természetesen nem mindegy, mert egy autót sokkal nehezebb eladni, mint megszabadulni a részvénytől. Ebben a tekintetben tehát szereplőnk jól gondolkodott, amikor autó helyett részvényeket vásárolt.

A részvény pedig a Hyundai részvénye volt, ugyanis mint az már a címből kiderülhetett, szereplőnk Hyundai kereskedő volt. És miért volt jó választás a Hyundai részvénye? Ez az a márka amely a globális recesszió ellenére növelni tudta eladásait, úgy hogy a világ negyedik gyártójává lépett elő a Toyota, a VW és a GM után. Az autógyártó, aki a 2009-es eladásaihoz képest az USA-ban közel 50%-al tudta növelni az eladásait. 
Jó reklámnak bizonyult a FIFA VB támogatása is. A német piacon a Hyundai részvényei a 2010 év eleji 12 euróról 2010 év végére 21 euróra erősödtek. Ez 80 %-os erősödést jelentett. Ha szereplőnk 2010-ben csinált volna 100 milliós forgalmat kereskedőként, akkor ebből autó utáni jutalékként illetve hiteljutalékként keresett volna nagyságrendileg 20 millió forintot. Ha 100 millió forintért vett Hyundai részvényt, akkor 80 millió forintot keresett a 2010-es évben. Természetesen a számok adó előttiek, de még így is látható, hogy szereplőnk jól döntött, amikor tőkéjéből nem Hyundai autókat, hanem Hyundai részvényeket vett. 2011-ben tovább folytatódott ez a folyamat, mert a részvény árfolyama 2011. júliusára elérte a 25 eurós szintet, ami további 20 %-os nyereséget jelentett. Itt érdemes volt realizálni a nyereséget, és várni a kedvező pillanatra, amikor újra be lehetett szállni. El is jött ez a pillanat, nem sokkal a 25 eurós szinte elérése után volt egy rövid meredek esés, ami levitte az árfolyamot 17-18 euróig. Ha nem is a legalján, de 20 euró körül már érdemes volt visszaszállni a papírba, mert a cég globális autóeladásai továbbra is kedvező trendben mozogtak, és nem indokoltak ekkora árfolyamesést. Az árfolyam így újra magára talált, és 2012 áprilisára megint elérte a 25 eurós szintet.

De ha jobban megnézzük az autógyártókat, illetve a kereskedőket, elmondhatjuk, hogy valószínűleg ilyen jól döntött volna a VW, a BMW és a Daimler kereskedő is, ha az elmúlt időszakban autók helyett az adott részvényekbe fekteti a pénzét.
Leszögezhetjük tehát, hogy az elmúlt években részvényesnek volt jó lenni a Hyundainál, valamint autó tulajdonosnak, de nem kereskedőnek. 
Megállapítható továbbá, hogy van élet a kereskedőléten túl is, csak okosan, higgadtan kell élni vele.

Írta: Ziegler Mátyás