Hogy a pénzt megtalálnánk, én sem ígérem, de azt igen, hogy egy könnyed, érdekes nyári utazásra viszem Önöket; különféle pénznevek történeteinek, a tőzsdepaloták állatias elnevezésének és titokzatos szlengjének rejtekébe pillantunk be.

A pénz szó görög megfelelője a nomiszma vagy numiszma, amely a nomizo, azaz „gondolni” és nomosz, azaz „törvény” szóból ered. Innen származik a „numizmatika” szó is.  (A boldog békeidők neves numizmatikusa, Réthy László ékes példája annak, hogy a „pénzek világa” kapcsolódik az irodalomhoz – Lőwy Árpád néven publikált pajzán, trágár verseivel szerzett örök hírnevet.)

A rómaiak a pénz használatát is átvették a görögöktől, az első denariusokat Kr.e. 269-ben verték Rómában, az érmék hátoldalára Héra római megfelelőjének (Juno Moneta) a vezetéknevét verték. Mivel más nyelvekben a pénz szó nem létezett, jobb híján „monetának” hívták az érméket. Innen eredetezhető a latin monetáris kifejezés, illetve sok nyelvben a mon- vagy man- kezdetű „pénz” jelentésű szó (pl. az angol money).

Kezdjük a ma használt hivatalos fizető­­eszkö­zünk, a forint elnevezésének eredetével! A középkorban Magyarország aranytermelésben az első, ezüsttermelésben a második volt Európában, ennek ellenére Európa államaiban az ezüstöt tették pénzalappá, a kereskedelem fejletlensége miatt nem volt szükség aranypénzre. Az aranyat kincsként kezelve kivonták a forgalomból (háború, jutalmazás, egyházi adakozás, nászajándék funkciói voltak), ellenben a kereskedéssel és hadizsákmánnyal sok arany áramlott Firenzébe, Genovába, Velencébe. Firenze verdéjében 1252-ben 3,5 gramm súlyú aranypénzt kezdtek verni „fiore d’oro” elnevezéssel, a város címereként ismert liliommal (fiore). Tovább magyar közvetítéssel került, részint, mint érme, részint, mint verési minta (ekkor már Szent László is szerepel rajta). Ezzel a mintával verték Csehországban, Bécsben, Grazban, Linzben, Skandináviában „ungarsk gylden, Németalföldön „hungaarsche dukaat”, Felső-Itáliában „ongaro” hitelnévvel az érméket. A lengyelek és oroszok csak a mintát vették át, a nevet nem, sok helyen az éremfeliratban valor hung (magyar érték szerint) hivatkozás volt látható. A Német Lovagrend formában, feliratban teljesen utánozta ezt, az aranypénz neveként német nyelvterületen a gulden (gold-arany) szót használták, a holland forint neve ma is gulden. 

A pénznevek eredete nagyon változatos. Voltak személynévre (bolívár – Simón Bolívar; colón – Kolumbusz Kristóf), számnévre (4: fillér – a Vierer német pénznévből), földrajzi névre (euró – Európa; franc – francia), a pénz anyagára (arany: aureus – latin; gulden – holland), az éremképre (korona – corona; dárda – kopek), mennyiségre (drachma – marék) és tulajdonságra (pengő – szép hangú) is visszavezethető pénznevek. 

A középkor alkonyán sokféle pénzt vertek, az egyiket ugye sokszor át kellett váltani a másikra. Ezt a tevékenységet az itáliai pénzváltók végezték a piactérre kirakott padjaikon. Az olasz banca szó padot jelent, s germán közvetítéssel érkezett meg hozzánk (német Bank, francia banque, cseh banka), amely pénzintézetet jelent. 

A banki tevékenység pedig szárba szökkent, a kereskedő famíliák szép lassan bankházakat alapítottak, amely révén még hatalmasabbak, vagyonosobbak lettek, s nem egyszer országok, királyok, pápák függtek tőlük (pl. Mediciek, Fuggerek). „A Fuggerek megérdemlik, hogy a kurtizánok fejedelmének nevezzék őket. Felállították piaci standjukat, és amit megvásárolnak a pápától, azt később jóval drágábban adják tovább, nem csak egyházi javadalmakat, hanem tartós kegyeket is; bullákat árulnak…” – írta Ulrich von Hutten. A címerük után elnevezett – őzes Fuggerek bár először csődbe mentek, később monopolhelyzetbe kerültek a kontinens ásványkincsei fölött (arany, ezüst, réz), s éves jövedelmük egyes államokét is meghaladta. Noha Jakob Fugger sosem örvendett nagy népszerűségnek, Luther is számtalanszor ostorozta a kereskedő üzletpolitikáját állítólagos kapzsisága miatt. Innen ered a magyar nyelvben használt „fukar” szó. 

A bankok fejlődésnek indultak, a spekuláció és kereskedés igazi színterei, a tőzsdék is hamarosan megjelentek. Maga az elnevezés az 1300-as évek elején Brugge-ben élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered, akiknek címerében egy erszény díszeleg. A Burse-k fogadót tartottak fent Brugge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat, a fogadóban élénk kereskedést folyt. Brugge szerepét később Antwerpen vette át, ahol a XVI. század elején már nemzetközi árutőzsde működött. Mások a börze szót a latin bursa szóból származtatják. A magyar tőzsde szó a tőzsér szavunkból ered, akik marhakereskedők voltak (a tőzsdei állatvilágról majd később).

A tőzsdék világához elválaszthatatlanul kapcsolódó brókerek elnevezése is ugyanennyire vitatott.  Az óholland brokere, a francia kisiparos brocour, a borkiskereskedő abrokur vagy az ófrancia brochier bármelyike lehetséges. 

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az újkor hajnalán már működtek a tőzsdék, s vonzották a kereskedőket, spekulánsokat. A latin speculari szó, megles, megfigyel jelentést takar, a specula őrtorony, leshely. A spekuláns szó jelentése tehát: töpreng, gondolkodik, mérlegel, tervez, üzérkedik, nyerészkedik. 

 A tőzsde szeszélyes, veszélyes üzem, könnyen megszédítheti a gyanútlant. Nagy boldogságok és nagy csalódások színtere. Akik tartózkodtak attól, hogy megmérettessék szerencséjüket és spekulációs készségüket a börzéken, azok munkájuk gyümölcséből, fizetésből boldogultak. De a fizetés, illetve maga a pénzkereset fogalma is nációnként változott. Az óhéber nyelvben pénzt keresni annyit jelentett, „bérért elszegődni”, a régi Athénban így mondták: argürisz ktaomai, vagyis ezüstöt szerezni. Az angolszászok gyakorlatias emberek, ők a pénzt csinálják: to make money. A franciák nyerik a pénzt: gagner d’argent, a németek megszolgálják, vagyis Geld verdienen. Az oroszok, csehek, lengyelek megdolgoznak érte, a magyarok keresik (sokszor, mint a kezdeti mottónkban, a szó gyökerét megtalálják, de magát a pénzt nem). „Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdekli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt.” (Mikszáth K.)

 A magyar nyelv szépségének egyik búvópatakja  régi gazdasági jellegű szavaink; a régi, ódon szavak, amelyek nem csak érdekesek, de az anyanyelvet szerető, a szavakat ízlelni tudó ember örömét is táplálják. Ezek a szavak mára értékké váltak, vidámítanak, álmélkodásra késztetnek, megmosolyogtatnak: adócsikarás (mértéken túl kivetett adóra való kényszerítés), államtönk (államcsőd; Jókai tollából), a pénz böcsének habzása (árfolyamváltozás), pénzhajtár (pénzügyminiszter) vagy pénzkupec (bankár).

Az, aki a pénz- és tőkepiacokon próbálja meg a vadászatot, számtalan állati érdekességgel találkozhat. Mára külön szakkifejezésnek tekinthető a bika és medve kifejezés a tőzsdén. A bika szarvával felfelé bökdös, nyomja magasba az árfolyamot, a medve pedig mancsával lefelé csapja azt. E két állat a legmeghatározóbb a tőzsdék világában, jelképezve a felfelé, illetve lefelé irányuló trendet, árfolyamváltozást. A nagy, piacbefolyásolással is bíró befektetőket tőzsdecápáknak nevezik, a kivételes képességű, hírhedt tőzsdés Jordan Belfort a Wall Street farkasa ragadványnevet kapta. A többség, lemming módra, követi a tömeget, ami gyakran katasztrofális véget ér, miként a birkák is stratégia nélkül követik a többséget. Az elképzeléssel bíró, de a végsőkig kitartók, struccként viselkedve, nem vesznek tudomást a környezetről. Mások persze minden esetben csak az aranybefektetésben hisznek, őket Gold Bugs (aranybogár) névvel illetik. A részvények is kapnak állati jelzőket, miként a társaság árfolyamképe is, ha jelentős esés után némi korrekciót produkál – ez a döglött macska effektus, hiszen az is visszapattan, ha magasról dobják le. A csótányrészvények pedig arra a jelenségre utalnak, amikor egy rossz hírt közlő vállalat tartogathat további rossz híreket, mivel a bogarak nem magányosan jelentkeznek. Az, hogy a tőzsdeguruk teljesítménye, vagy egy találomra kiválasztott részvénycsomag teljesítménye mennyire tér el, azt a vakmajom elmélet bizonyította. Egy majom szemét bekötötték és a kezébe dobónyilat adtak, s a Wall Street újság részvényeket felsoroló oldalára dobálta azt. Az így kiválasztott részvények pár hónapos időtávon jobb teljesítményt mutattak. A kamatemelések és kamatcsökkentések nagy hatással vannak a részvény- és kötvénypiacra egyaránt. A lazább, könnyítést támogatókat galamboknak, a szigor híveit héjáknak aposztrofálják. A kiszámíthatóan kiszámíthatatlan piacot pedig egyszer csak megrázza egy nem várt, mindent felforgató esemény, egy fekete hattyú! Ez kész állatkert!  

A népszerű állatregényeiről ismert Fekete István írta: „– Nem tudsz a gabonaárakról semmit, fiam? – Ez a tőzsde dolga, édesapám. Ott irányítják… – Tudom, fiam. Irányítják… Itt megveszi a Kaufmann, az eladja a városban a Braunnak, a Braun eladja a pesti Strasszernak, az eladja a malomnak. Sokan irányítják. Csak mi nem, akik a földet túrjuk…”  

Ezen sorok igazságtartalmán kár is törni a fejünket, a honi tőzsde százötven éves története során elég fejtörést okozott az a spekulánsoknak, hogy adjanak-e vagy vegyenek, s éppen micsodát. Rőt aranyat, gyémántot, blue chipet, SPDR befektetési jegyet? Sokszor csak csapong a nagy tőzsdecápa és a Mari néninek aposztrofált kisbefektető is, miként Tóth Árpád Capricciojában a Kövér úr agyában is kalandoznak a tőzsdetippek. 

A tőzsdéhez közelálló brókerek, spekulánsok, bankárok szlengje számos érdekességeket tartogat számunkra. Ezen szavak és kifejezések egyfelől növelik a tőzsdét körülölelő misztikumot, ugyanakkor érdekesek is. A piaci termékeknek, eseményeknek, személyeknek meg van a „saját” neve. Ezen kifejezések az internet használatával még jobban elterjedtek, újjak tűnnek fel, a nemzetköziek terjednek el nálunk. 310 guriga! – mondja a bróker, ami nem jelent mást, minthogy a devizapár árfolyama (esetünkben euró/forint) 310 forint, és a tizedesvessző után két nulla található. A devizapiacon maradva a különféle devizáknak a ”ragadványnevei”: USD-Buck, EUR-Fiber, GBP-Kábel, CAD-Loonie, AUD-Aussie, NZD-Kiwi. Az árfolyamváltozások előrejelzésének egyik elterjedt módszere a technikai elemzés, amely érdekes elnevezésekkel gazdagítja a területet (kiváltképp a japán gyertyák): akasztott ember, kalapács, három fekete katona, bikacsapda, halálkereszt.  

Az irodalmi és nyelvtani érdekességek, históriák körüllengik a bankvilágot és a tőzsde palotáit; az arannyal és szegénységgel, gazdagsággal, takarékossággal kapcsolatos szólásokból és közmondásokból is több százat találnánk. Mostani csapongásunkban, kalandozásunkban ezt csak részben érintettük. Az, hogy őszre a bikák avagy a medvék uralják a piacokat, hogy a fiber vagy a nyest jobb vétel-e nyaralásra, azon most ne is törjék a fejüket! Nyár van, a pihenés, kikapcsolódás ideje, a dunsztos üvegben pedig csak érlelődjön a kovászos uborka.

Írta: Szoták Attila
Fotó: Profimedia